RSS

2012. július 8., vasárnap

Dánmagyar - Magyardán vagy amit akartok

Szóval vegyes kapcsolatok.... vagy nem is tudom hogy fogalmazzak van erre jobb szó? :) A lényeg a lényeg, hogy az olyan kapcsolatokról lesz szó, ahol a két félnek nem egy az anyanyelve. Most már lassan 4 hónapja én is ilyenben élek én magyar, ő dán, ami egyben távkapcsolat, de majd augusztus végétől irány LEGO ország :)

Furcsa humora van a sorsnak, mert amióta az eszemet tudom mindig is magyar párra/férje vágytam, mert fontos volt az, hogy a szeretlek szót érezni is tudja, ne csak érteni. Aztán közbe szólt az élet és lett egy vikingem :) Sokan azt hiszik nehezebb egy olyan valakivel párkapcsolatban élni, esetleg házasságot kötni, aki nem beszéli a te anyanyelvedet, pedig nem nehezebb, csak másabb.



Egy jó kapcsolat alapja a kommunikáció, ahogy itt is, csak egy harmadik közvetett nyelven, ami általában az angol vagy a német szokott lenni. Azt azért zárójelbe megjegyezném, hogy nem árt, ha egy középfokú szinten beszélitek az idegen nyelvet, mert nem lehet egy kapcsolatot csak néhány alap mondatra építeni. Emlékszem az elején nagyon nyuszi voltam, sose mertem hozzá bátran beszélni, mert féltem hogy kiröhög az angolom miatt (pedig elég jól beszéltem már akkor is). Ő pedig  folyékonyabban és nagyobb szókinccsel beszélt mint én, ráadásul iszonyatosan hadart.  Nem mertem visszakérdezni, vagy azt mondani hogy ne haragudj én ezt nem értem, hanem helyette bólogattam és nagyban mosolyogtam pedig halvány gőzöm nem volt miről beszél :D Aztán ahogy telt az idő, felszabadultabb lettem, az angolom is egyre jobb lett, most már vissza merek kérdezni, így sokkal jobb lett a köztünk lévő kommunikáció. Így azt tanácsolom, hogy ne legyetek kis hitűek és merjetek beszélni, nem baj az ha nem  helyes nyelvtanilag, csak beszéljetek.

Ritkán már, de van olyan helyzet amikor, egyszerűen úgy érzem magam mintha az angol nyelv börtönébe lennék zárva és nem tudom magam kifejezni. Általában ez stresszesebb helyzetbe fordul elő, ilyenkor mindig magyarul szólok hozzá, amire ő persze nagyon furcsán néz  :D Ez is érdekes dolog, mert őt nagyon kevésszer hallom dánul beszélni/káromkodni frusztrált helyzetben, káromkodásra talán 3-4 szavuk van, bezzeg a magyar milyen gazdag ilyen téren is :D Az első szó amit megtanult magyarul, hát persze, hogy a bazmeg, aztán jött a kedvenc szava a tollaslabda :D Olyan átéléssel tudja mondani, mint a kisgyerek az első új szavát :)

A vérmérséklet kérdése... a dánok ott északon, hát mit ne mondjak nem a legtemperamentumosabb nép :D De nem is halvérűek, hanem egy iszonyatosan kiegyensúlyozott nyugodtság árad belőle, ez biztos a jó pénzügyi háttérnek köszönhető. Nekik nem kell görcsölni azon, hogy miből lesz holnap étel az asztalon vagy fűtés, mert egyszerűen megtehetik és megvehetik. Ezt a nyugodtságot én is átvettem tőle, azt hiszem ezért nem is veszekszünk. Én meg hozzá képest hevesebb vérmérsékletű magyarként, sokszor puffogok, mérgelődök, néha (sokszor) káromkodom, amit ő nem igazán ért, amiből sokszor röhögés lesz :D

Mi 
A nőkkel való bánásmódjukat csodálom a leginkább, merőben más mint a magyar. Az eddigi kapcsolataimban is mindig megpróbáltam egyenlő rangú félként helytállni, de akárhogy nézzük a magyar férfiakban ha nagyon kicsit is de benne van a felsőbbrendűség érzése. Az asszony a konyhában, a sör meg hidegen jó életérzés.  De náluk ez teljesen eltűnt, partnerként kezel engem minden tekintetben, ugyan úgy mos-főz-takarít velem, vagy ami szerintem nagyon édes dolog, hogy a szülei minden héten ketten takarítják ki a lakást, apukája meg heti 3szor főz, mikor anyuka sokat dolgozik. 

Azt hiszem a legfontosabb dolog, hogy fogadjuk el, hogy a párunk sosem fogja ugyan olyan átéléssel a TV macit nézni (kiröhögött mikor elmeséltem neki), enni a Túrórúdit (utálja), a lángost vagy Petőfi verseit olvasni.   Helyette inkább próbáljuk megmutatni, saját kultúránk és hazánk szépségeit. Legyünk büszkék a származásunkra, fogadjuk el a másikét és csináljunk belőle egy mixet, magyardánt-dánmagyart vagy amit akartok :)

Jártatok már vagy kerültetek közelebb más nemzetiségűhez? Miben voltak ők másak mint a magyar férfiak? Működhet egy vegyes kapcsolat vagy keressünk magyar férjet? :)

Ui: Következő poszt témája pedig félkészülés LEGO-országra avagy 40 fok és szőrös csizma :)

2 megjegyzés:

Aniko írta...

Ne haragudj meg, de sokkal, de sokkal jobb az ilyesfajta írásodat olvasni, mint régebben a sminkes és egyéb szépségápolási dolgaidat...annyira jól fogalmazod ezeket meg, olyan átéléssel (biztos a szerelem az oka:DD)az ilyen kicsit líraibb sorok sokkal közelebb állnak hozzád.
Remélem az egész kapcsolat, dolog és kint lét csupa csupa pozitív lesz számodra :)

Bunny írta...

Nem tudom miért, de ezt a kommentet nem kaptam meg e-amilen...FAIL. Köszönöm szépen, én is így érzem,hogy most ez jobban én vagyok mint az előző blog. Egyensúlyra leltem azt hiszem :) De azért belül makeup geek maradok :D

Megjegyzés küldése